Ilyen sem volt még: 18 betyár indult útnak, de 20 érkezett haza. J Három varázslatos nap, három szurdoktúra és a Hernád áttörés… „Sukár” szállás és Szombat esti láz… Sürgő – forgó anyukák és apukák, hazai és erdei ízek…. Avatandó újoncok, és lassan elbúcsúzó régi betyárok… Szikrázó napsütés és hófödte hegycsúcsok… Mi mindannyian ki tudnánk egészíteni ezeket a rövid címszavakat. Bizonyára felejthetetlen emlékek sora tenné színessé a beszámolókat. Most Molnár Hanga Anna 9. F osztályos tanuló útleírását olvashatjátok, amiért is 3 Sisa Pista pont ütötte a markát:
Kettévágtuk a Paradicsomot!
(Kaland a Szlovák Paradicsomban – 2022. 09. 16-18.)
Péntek reggel gyülekeztek a Szlovákiába vágyó betyárok Pásztón a Spar parkolójában, ahol a csomagok bepakolása után Salgótarjánba indultak, ahol kiegészült a csapat.
A határátkelés nem okozott nehézséget, az út gyorsan telt, az első megállónál pedig a kávé miatt nem is, de a szép látkép miatt megérte kiszállni. Ezután Telgárton/Garamfőn tettük le a kocsikat, csoportképet készítettünk, beültünk a Depo Caféba, majd kis sétára indultunk a viadukt közelében. A hídról igazán lenyűgöző volt a kilátás és sok gombát láthattunk utunk közben.
Tovább autóztunk, elérkeztünk Dedinkybe, ahol éppen kerékpárverseny zajlott, de sofőrjeink ezt kikerülve hamar a tóhoz értünk. Megszámlálhatatlan halat és legelésző vagy úszkáló kacsákat is láttunk a tavat megkerülve, majd elindultunk felfelé és megpillanthattuk az első nagyobb emelkedőket és létrákat, aztán elhaladtunk egy állatsimogató mellett is, ahol voltak vaddisznók, egy kecske és egy nem túl őshonos emu is.
A nap végén elfoglaltuk a szállást Káposztafalván, a kommunikációs nehézségek megoldása után lepakoltunk, vacsoráztunk majd nyugovóra tértünk.
A második nap reggelén gyorsan elkészültünk, autóba pattantunk és beléptünk a Szlovák Paradicsomba. Néhányan a könnyebb, létramentes utat választották, hogy a kitűzött célhoz jussanak, de legtöbben megküzdöttek az akadályokkal. A szurdokban igen nehéz volt haladni, de szerencsére a sziklákról láncok lógtak, így volt mibe kapaszkodnunk, máshol pedig még fémtálcákon is lépdeltünk. Több óra gyaloglás után elértük a turistaházat, ahol megpihentünk, még egy éjjel-nappal sört biztosító automata is a rendelkezésünkre állt, de a legtöbben inkább ettek valamit, vagy csak Kofolát ittak. A pihenő után leereszkedtünk a hegyről, néhány szemfüles betyár gombát is szedett, amiből este igazán finom vacsora lett. A szállásra visszaérve nyomban nekifogtunk a főzésnek, tüzet raktunk a nyársaláshoz és zöldségeket pucoltunk a paprikás krumplihoz. Miután jóllaktunk, megbeszéltük a következő úticélt, megszavaztuk, hogy a Hernád-áttörés felé menjünk. Este mindenki nagyon jól mulatott, az emeleten is jól hallható volt a kint táncoló tömeg.
Utolsó napunkon kora délelőtt hagytuk el a szállást, majd az autóból kipillantva az akkor már havas Magas-Tátra tárult elénk. Miután megörökítettük a látványt, nekivágtunk az útnak, ahol végig a Hernád folyó kísért minket. A tegnap meglátogatott turistaháznál ismét megálltunk, innen igazán gyönyörűen látszott a Tátra is.
Visszafelé még gyorsabban telt az út, a kőhídon megállva megbeszéltük az egész hétvégét, köszönetet mondtunk, majd a folyóra tekintve egy vidrát is láttunk. Az eső elől autókba ülve vissza is indultunk Magyarországra.
Bár jó újra itthon lenni, nagyon fog hiányozni a Paradicsom, remélem, lesz még alkalmunk visszamenni és még több felejthetetlen emléket szerezni ott, addig pedig túrázunk közelebbi vidékeken.
