Tittel halálakor

Téged, egek s csillagkoronák éjféli barátját,
   A föld fellegein túl rideg ormi lakót,
Hogy közelebb jutnál, a csillagok ősura, téged
   Tittel! ohajtásid tűzseregéhez emelt;
Ah de utánad gyász maradott. Most felmegy az útas
   S nem leli, melyet várt, lelke az égi gyönyört:
Puszta halommá lőn az imént meglelkesedett szirt,
   S néma jegy a csillag, mely megyen orma fölött.

1831. augusztus 27