Tanulj tovább a Mikszáthban!

Felvételi információk

Jelentkezz a következő tanévben induló gimnáziumi képzéseinkre!

- Nyelvi előkészítős osztály, angol kezdő és haladó csoportokkal, humán és természettudományos tantárgyblokkal
- Magyar-német két tanítási nyelvű osztály német kezdő és haladó csoportokkal
- Magyar-francia két tanítási nyelvű osztály

 

Győzelem az országos tanulmányi versenyen

A pásztói általános iskola elvégzését követően nyertem felvételt a Mikszáth Kálmán Líceumba. Tudtam, hogy nagyon jó iskola és a magyar-francia kéttannyelvű osztály tanulója lettem. Szeretem az idegen nyelveket és innen jött a késztetés, hogy az angol nyelv mellett egy újabbat, a franciát tanuljam. Tanáraim segítségével és saját magam fejlesztésével olyan szintre jutottam, hogy 2017-ben megnyertem a legnagyobb országos tanulmányi versenyt francia nyelvből. Ami a legtöbbet jelentette számomra, hogy sokszor jártam Franciaországban, sok olyan kapcsolatom alakult ki, melynek során egyre motiváltabb lettem.

Én nem lemondtam dolgokról, hanem igent mondtam olyan kalandokra, amikbe lehet mások nem bocsátkoztak volna. Így én a francia nyelvet a legnagyobb élményeim során tanultam meg, mely így számomra inkább szórakozás volt. Ehhez jó alapot és hátteret biztosított a családom mellett a középiskolám, a Mikszáth.
Ma egy előkelő franciaországi egyetem, az Université Dauphine hallgatója vagyok, és a Francia Köztársaság ösztöndíjasaként Párizsban élek.

Ezért ajánlom minden kalandvágyó, tehetséges, elszánt és szorgalmas diáknak a Mikszáth Kálmán Líceumot.

Antal Sára
2018. évben érettségizett diák

 


Mit is adott nekem a Mikszáth?

Nagyon nehéz erre a kérdésre röviden és helytállóan válaszolni. Talán csak húsz-harminc év múlva tudnám igazából megfogalmazni, mi is volt valójában az a plusz, amelyet ettől az iskolától kaptam, és amely nélkül nem érhettem volna el olyan dolgokat, amelyeket volt és remélhetőleg még lesz is szerencsém elérni az életben. 

Nyolcadikos diákként halvány lila fogalmam sem volt, hogy mihez is szeretnék majd kezdeni magammal (egy-két lehetőséget kizárva természetesen), de azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül.  Érdekelt minden, de kifejezetten egyik tantárgy sem volt a kedvencem. Szüleim, nagyszüleim nem szerettek volna befolyásolni továbbtanulási szándékaimban, a döntést egyedül akartam meghozni, és milyen jó, hogy így tettem, utólag visszagondolva.

  A korábbi években sok ismerősöm választotta Pásztót, sokukkal tartottam még a kapcsolatot, elmondásaik alapján már volt némi fogalmam a Mikszáthosok mindennapjairól, az iskola előnyeiről, hátrányairól. Nyolcadikban több gimnázium képviselője is járt nálunk, így a Mikszáth francia tagozatáé is, ízelítőt kaphattunk a francia nyelvből, kaptunk ismertető prospektust, összességében nagyon szimpatikusak voltak mind a tanárok mind a kísérő diákok. Ezért is döntöttem úgy, hogy a nyílt napon mindenképp részt veszek. Ez az alkalom volt az, amely véglegesítette döntésemet. Három órát látogattunk meg egyik osztálytársammal, mindegyiken franciául folyt az oktatás, nem is értettünk belőle semmit, de éppen ez volt benne a lényeg: láttuk, amint a helyi diákok értik, amit a tanár mond, legyen az matematika, földrajz vagy civilizáció. Sőt! Jegyzetelnek, egyesek néha még hozzá is szólnak, kérdeznek. A rövid tájékoztatón is sok szép dolgot hallottunk, az iskola rengeteg érdemét, sok adatnak még fel sem fogtuk a jelentőségét. Hol volt még akkor az egyetemi/főiskolai felvételi! 

Ha tudtam volna akkor, hogy el fog röppenni az az öt év, mennyi közös emlékem lesz azokkal az emberekkel, akik a nyílt napon még vadidegenek voltak számomra! Lehetőséget kaptunk mindannyian elsajátítani a francia nyelvet gyakorlatilag anyanyelvi szinten, anyanyelvi tanárok segítségével (is). Természetesen ezzel a lehetőséggel élni kellett, és mint semmi más, ez sem megy egyről a kettőre, kellő motiváció, szorgalom és befektetett munka nélkül. De a sok erőfeszítésnek méltó jutalma van, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a harminc felsőfokú nyelvvizsga, amely az érettségivel együtt került kiosztásra az osztályban. De a nyelv csak egy dolog, mellette mindenki megtalálta az(oka)t a területe(ke)t, amely(ek) őt igazán érdekli(k), és amelye(ke)n később tanulni, majd dolgozni szeretne. Legyen az természet- vagy társadalomtudományi irány, netalántán mindkettő, a Mikszáthban megkaphattuk bármelyik tantárgyból a megfelelő felkészítést az érettségire, az egyetem zökkenőmentes elvégzésére. 

A tanuláson kívül is van persze élet, egy francia tagozatosnak aztán pláne, tantárgyi szakkörök, sportolási lehetőségek, színjátszás, osztálykirándulások, iskolai események, versenyek, és legfőképpen a csere utak. Közhelyesen szólva e nélkül a Mikszáth nem lenne az, ami. Sajnos nem minden osztály lehet olyan szerencsés, hogy eljut kétszer is egy-egy frankofón országba, mint ahogy voltunk mi is, először Belgiumban, majd Franciaországban. Ezek a lehetőségek egyedülállóak, mind az ismerkedésre más emberekkel, országokkal és kultúrákkal, mind a nyelv gyakorlására „élesben”. Az így kötött barátságok nem mindig hosszú életűek, de vannak kivételek is, én például két éve tartom a kapcsolatot belga cserediákommal, akit már másodszor is volt szerencsém meglátogatni. Ennek a gimnáziumnak köszönhetem azt a felejthetetlen élményt is, hogy egy hónapot tölthettem a Brüsszeli Szabad Egyetem nyári francia nyelvi kurzusán, elmélyítve és kamatoztatva a négy év alatt szerzett nyelvtudást. Talán ez is hozzájárult ahhoz a hatalmas meglepetéshez, ami az utolsó év végén ért, mikor megtudtam, hogy a 2015/16-os tanév francia nyelvi OKTV-jének második kategóriáját sikerült megnyernem, felkészítő tanáraim lelkes támogatásának, és persze a nem kevés gyakorlásnak hála. 

Szeptembertől a Strasbourgi Egyetem kémia alapképzésén folytatom tanulmányaimat, Franciaországban. Akárhányszor válaszolom ezt barátaim, ismerőseim kérdésére, miszerint merre tovább, rendre ez a reakció: Kémiát? És ráadásul mindezt franciául? Majd magabiztosan megnyugtatom őket: Igen, mi ezen olyan meglepő? Két cél lebegett szemem előtt a szak és a hely kiválasztásakor: folytathassam a nyelvet, melyet öt évig tanultam, illetve azzal a tudományággal foglalkozhassak, amely a legjobban érdekel, a vegytannal. Mind a két feltétel egyértelműen csakis francia nyelvterületen teljesülhet, és egy cseppet sem kételkedtem benne a felvételi jelentkezéskor, hogy ne lennének meg a szükséges nyelvi és szakmai alapjaim. Mindkettőt megkaptam itt, a Mikszáthban, és biztos vagyok benne, hogy az itt szerzett tudással meg fogom állni a helyem a nagyvilágban is. Ha ez mind nem lenne elég az örömhöz, az országban egyedüliként a francia állam és a budapesti Campus France ösztöndíjasaként fogom elkezdeni az első tanévet Franciaországban, köszönhetően Aurélien és Broszman tanár urak személyes közbenjárásának, osztályfőnököm és anyanyelvi tanáraim kitartó támogatásának. 

A Mikszáth ezzel újra megmutatta, hogy igenis van jövője a két tannyelvű képzésnek egy nógrádi kisvárosban is, és országos, sőt nemzetközi szinten is megállja a helyét. A legtöbb azonban, amit ettől az iskolától kaptam, az az abban a hitemben való megerősítés, miszerint a kitartó és szorgalmas munkának igenis van értelme és meghozza a gyümölcsét, még ha a mai világban sokszor ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk is… 

 

Bata Gergely
Salgótarján, 2016. augusztus 6.

 

 

Találatok: 343